Leírás: Próbálom bizonyítani, hogy tudok én humoros (?, *körbenéz, HOL?*) sztorit is írni. Pihentagyú mű, hajnalban készült, ne számítsatok túl sok jóra. XD Főszerepben ugye a Sötét nagyúr, mellékszerep: Féregfark és Bellatrix, epizódszerep: Rodolphus. :DD
Korhatár: Nem korhatáros
Stílus: humor, paródia
Szereplők: Voldemort, Peter Pettigrew, Bellatrix Lestrange, Rodolphus Lestrange
Figyelmeztetések: gyilkosság, szereplő halála (kéretik kivételesen nem komolyan venni :))
Készült: 2008. áprilisában, valamikor hajnali háromkor, egy Messzi, messzi Galaxisban…
Voldemort nagyúr morcosan kelt, mint minden áldott reggel.
Felült az ágyban, előrántotta a pálcáját a kispárnája alól, és „leadavázta” azt a kismadarat, akinek az éneke felébresztette őt.
Ásított egy marha nagyot, azután kitörölte a csipát a szeméből, és nekiállt felöltözni. Tegnap vetetett egy teljesen új dizájnú talárt. Azért csak vetetett, mert ha ő tolja oda fakó arcát valamelyik ruhaüzletbe, akkor mindenki sikongatni meg fejvesztve menekülni kezd. Sosem értette ezt a fajta hozzáállást, hiszen ő csak egy új talárt szeretett volna magának vásárolni.
Fekete, csak enyhén suhogós (az a kedvence), de főként azért tetszett meg neki, mert keskenyített szabású, és eltakarja azt a hájréteget, amit az utóbbi időben szedett fel. Mostanában csak és kizárólag punnyadt és evett.
Ő a varázsvilág ura – legyőzött mindent és mindenkit, most pedig élvezi a gyümölcsöt. Semmi kedve nem volt dolgozni, inkább csak teng-leng naphosszat. Néha megkínoz pár embert, de ennyi – ez pedig egyet jelent a dögunalommal.
Hű csatlósa, Féregfark már a konyhában volt, éppen reggelit készített az ő Urának. Az utóbbi időben Peter kezdte elsajátítani a mesterkonyha remekeit.
- Nagyon jól áll az új ruhád, nagyúr – motyogta Férekfark, és teát valamit a reggelit rakta Voldemort elé.
- Thanks.
- Lekvárt, nagyúr?
- No thanx. (bocsi ezt muszáj volt, hajnali három óra van XD)
- „Bevingardiumozzam” a tévét? – kérdezte Féregfark megszeppenve.
- Ha volnál oly szíves – bólintott Voldemort, azután két pofára kezdte el tömni magába az ételt. Olyan éhes volt, hogy szavakkal már el sem tudta volna mondani.
Eközben Peter (azért hívom néha Peternek, mert nem akarok szóismétlést, mert az csúnya, mert akkor senki nem olvassa tovább, mert…) előrántotta a pálcáját, és szépen lassan belebegett a konyhába a tévé. Talpas, és olyan, aminek nincs hátulja: LCD, ez az. A távkapcsoló is beröppent, a hű szolga pedig bekapcsolta a készüléket.
- Dübörgő unikornis – az ország legnagyobb zenecsatornája! Mai vendégünk Aberforth Dumbledore, a Kecskeszakállak zenekar énekese. Aberforth nem fél belevágni az ismeretlenbe, annak ellenére, hogy már nem mai csibe. Ééés…
- Te ezt a vackot nézed? – kérdezte Voldemort, mert látta, hogy Féregfarkat mennyire felizgatja a dolog. – Kapcsolj a híradóra!
- Még most is nagy erőkkel keresik Tudjukkit, aki annak ellenére, hogy nem mutatkozik a nyilvánosság előtt, mégis terrorizzálja a lakosságot, Ha valaki látja az itt látható férfit (itt változott a kép, Voldemortot ábrázolta felettébb előnytelen pózban), azonnal értesítse az Aurorparancsnokságot, feltéve, ha túlélte a találkozást. Főbb híreink mégegyszer.
- Hogy ez mekkora egy @!%%&@! Loginoljál be msnre, éa küldj körüzenetet a ma esti gyűlésről, az Iw**-en (a reklám miatt ki kellett cenzúrázni). Este hatkor legyen mindenki itt.
Farki –Este hatkor gyűlés Bejelentkezett
- Kiírtam, főnök.
- Rendben. Felhívom Rodolphust. Az a tegnapi incidens...
S ekkor Voldemort előkapta a... Turbófonját, ami annyiban különbözött a muglikétól, hogy meg is lehetett átkozni a hívott felet.
Viszont történetünk főhőse igen rosszul látott közelre, ezért intett szolgájának, hogy hozza oda neki a szemüvegét.
- Perselus... Peter... Rita Vitrol... Rod – megnyomta a hívó gombot.
- Értesítjük, hogy számlaegyenlege háromszáz buznyák alatt van. Ha fel szeretné tölteni számláját, kérjük hívja…
- ADAVA KEDAVRA!
- Nnnagyúr? – csengett a vonal túloldalán egy riadt hang.
- Roddy? Mesélj szépen, mi volt tegnap!
- Én... Én nem akartam, úgy sajnálom, bocsáss meg!
- Bocs, Roddy! – sziszegte gúnyosan Voldemort. – Ma nem vagyok valami megbocsátó, nincs túl jó hangulatom. Adava Kedavra!
Egy jól ismert női hang szólalt bele a telefonba: „A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Kérjük, ismételje meg a hívást később.”
- Lehet, hogy valaki nem lesz netközelben, szóval küldök majd egy körüzenetet smsben. Mit gondolsz erről, Féregfark?
- Remek ötlet, Nagyúr.
Voldemort bekapcsolta Turbófonján a videotelefonálás opciót, és máris tárcsázott, ezúttal Bellatrixot hívta.
- Szép jó napot, Nagyúr!
- Szervusz, Bella! Csak azért hívtalak, hogy feleslegesen ne főzz.
- Miért?
- Mert Rod nem érkezik meg ebédre.
- Ó, hívott? Hogy mekkora egy szemét. Ha hazajön, esküszöm, hogy megölöm.
- Arra nincs semmi szükség, Bella – felelte gonosz vigyorral Voldemort.
- Hát, nem is tudom. Köszönöm, hogy szóltál, Nagyúr.
- Igazán nincs mit. Este hatkor gyűlés.
Telefonálás után Voldemort úgy döntött, szaunázik egy kicsit, és rendbe szedi magát. Miközben izzadt, végiggondolta az aznapi terveit, hogy még mi vár rá. A gyűlés csak egy dolog volt a sok közül. Átült a szoláriumba, hogy ne csak izzadjon, hanem barnuljon is.
Még pár kínzás és gyilkosság mellett meg kell kérnie Féregfarkot, hogy pakolja be a mosogatóba az edényeket, ki kell hívnia valami szerelőt, mert a vízágya már megint bekrepált. Porszívózni és szőnyeget tisztítani sem ártana, ha már este annyi vendéget lát otthonában.
Nagyjából ennyi. Sóhajtott egyet. Örült, hogy most már ilyen modern világ van, nem úgy, mint sok évvel ezelőtt, amikor még a tévét sem ismerték.
Felhajtotta a fekvő szoláriumának tetejét, és abban a tudatban kezdett neki a dolgok elintézéséhez, hogy este legalább egy jó dolog várja: sötétebb bőr.
