Leírás: Egy kis egyperces a legjobb barátomról, a legjobb barátomnak
Szereplők: -
Korhatár: nem korhatáros
Figyelmeztetések: -
Stílus: általános
Sokan kétkedve fogadják azt, ha egy lány és egy fiú barátságot köt. Azt pedig végképp nem értik, hogyan lehetnek legjobb barátok! Könnyen, én már csak tudom.
Osztálytársak voltunk. Már a kezdetekkor jóban voltunk, késobb padtársak lettünk. Az a legérdekesebb az egészben, hogy akkor lettünk legjobb barátok, amikor sulit váltottam.
Pontosan nem emlékszem, hogyan történt, azt hiszem Te hívtál fel, hogy mi újság velem. Találkoztunk. Fura, mert arra emlékszem, hogy hol ültünk akkor. Milyen érdekes az ember memóriája! Néha a leglényegtelenebb dolgok is megmaradnak bennünk.
Annak ellenére, hogy nem ültünk mindennap egymás mellett, sot, volt, hogy alig találkoztunk egy héten, mégis úgy éreztem, van egy fiú, akire számíthatok, és o is rám. Szépen lassan a hétvégi program az egymással való találkozás volt. Együtt készültünk a nyelvvizsgára. Együtt mentünk kávézni. Együtt mentünk bulizni. Megosztottuk a másikkal a legféltettebb titkainkat. Egyikünk sem nevetett a másik apró-csepro vagy éppen nagy problémáin. Lett egy barátom. Örökre.
A pályaválasztás idején – bevallom oszintén – kicsit féltem. Az oké, rendben van, hogy más-más suliba járunk, de mégis egy városban, úgyhogy semmi akadálya a találkozásnak, ám mi van akkor, ha más városba kerülünk?
Úgy volt, hogy mindketten Budapesten folytatjuk a sulit. Aztán végül úgy alakult, hogy én itthon maradtam. Vajon túléljük, hogy másik városban töltjük a hétköznapjainkat és talán a hétvégéinket?
Új, teljesen más közösségbe kerültem, o is. Új ismeretségeket kötöttem, más baráti társaságom lett, megváltozott minden. Pontosabban majdnem minden. O megmaradt nekem, és én is neki. Hétvégenként találkoztunk. Ma már egyáltalán nem fura. Gyorsan eltelik a hét, és a hétvége ugyanolyan jegyben zajlik, mint amikor középiskolások voltunk. Úgy gondoltam, hogyha a foiskolás és egyetemes idoszakban is megmarad a barátságunk, akkor ez örökre így lesz.
Sokan kérdezik tolem, hogy o-e a barátom. Erre azt szoktam felelni, hogy „A legjobb” vagy „A barátom, de nem olyan, mint amilyenre te gondolsz”. Miért olyan hihetetlen, hogy egy fiú és egy lány legjobb barátok, és nem volt köztük soha semmi?
Bármi történjék, bárhogy is lesz, van valaki, akit hajnali háromkor felhívhatok, hogy elsírjam a bánatom, vagy megosszam vele az örömöm… Bármi történjék, bárhogy is lesz, mindig lesz egy támaszom. Bármi történjék, bárhogy is lesz, mindig lesz egy barátom. Örökké. És talán azután is…
Viktor, köszönöm, hogy lassan 8 éve a barátom vagy!
