Leírás: Egy kis rövid gondolatsor a Karácsonyról
Korhatár: Nem korhatáros
Stílus: általános, egyperces
Készült: 2008. december 22.
Bim-bam. Sötétség.
Kellemes illatok.
Ez a három dolog jutott először eszébe, amikor kinyitotta a szemét.
Sötét.
Atyaég!
Szemei elkerekedtek. Pedig csak egy fél óra alvásról volt szó!
Lehetetlen, hogy elaludt. Nem, ez nem történhet meg vele!
Bim-bam. Fél hét.
Csosz-csosz. Sietnie kell, még fél óra, és… Bele sem mert gondolni. Hogy lehetett ennyire felelőtlen, elaludni a karácsonyi vacsora előtt! Ez igazán jellemző.
Gyors ruhacsere, némi ünnepi hangulatot idéző smink, megterítés.
Huh. Megkönnyebbülés.
Fáradtan törölte le homlokáról az izzadtságcseppeket.
A szeretet ünnepe – jutott eszébe a gondolat. – Nem az ajándékoké.
Mégis úgy érezte, számára minden fontos embernek kell vennie ajándékot.
Nehéz szívvel, üres zsebbel, kissé kényelmetlenül tette le a csomagokat a díszes fa alá.
Fura, kongó üresség.
Ez lenne hát a nagy szeretet? Egy-két doboz, amit átad, az ajándékozott személy arcán udvarias mosolygás és öröm, tényleg ennyi volna?
Besietett a szobába. Egyedül akart lenni.
Egyedül.
A szeretet ünnepén.
Magány. Fura érzés kerítette hatalmába. Miért? Miért kell az év legfontosabb ünnepén letargiába esnie?
Nem lehet.
Nem lehet.
Kopp-kopp. Ajtónyitás.
Örömteli beszélgetés.
Forró ölelések.
Gondolataiból édesapja metsző hangja térítette ki.
Mennie kell.
Nem akart.
Inkább csak ülni, egyedül, míg lecseng ez a mű, hamis ünnep.
Mégis kilépett az ajtón.
És akkor látta meg.
Nagyszülei. Őszülő haj, mély barázdákkal átszelt arc, tétova, lassú mozdulatok, boldogságtól, szeretettől ragyogó kerek, sápadt arcok.
Hirtelen elszégyellte magát.
Fullasztó, maró érzés.
Kiszáradt a torka.
Hogy gondolhatta, hogy nincs szeretet már ezen az ünnepen? Ezen a világon?
Csak rossz helyen kereste.
Odalépett a két kis öreghez, őszinte mosollyal az arcán ölelte meg őket, és ezen a napon először érezte azt, hogy igen, létezik igazi szeretet.
Már nem volt egyedül.
Mosoly.
Öröm.
Boldogság.
Szeretet.
Igazából.
