Leírás: Kiöntöm a kicsi szívem...
Korhatár: 12
Stílus: angst, dráma, életrajzi
Figyelmeztetések: nincs
Ajánlom Neked, mert… nos, úgysem tudod, hogy miért
Mi is a szerelem?
Egy érzés, mely mindent elborít, tested és lelked egyaránt. A fizikai, szemmel látható vonzalom mellett ott lakozik a titokzatos belső, amely néha sokkal árulkodóbb, mint bármelyik cselekedete az embernek. Azok a mámoros percek, amikor számodra összeolvad a valóság és a képzelet, olyan világot alkotsz meg magadnak, amiben ketten élnek: Te és Ő.
Én is beleestem a szerelem pokoli fájdalmába. Lángol, izzik a testem, a pulzusom emelkedik, a pupillám kitágul, és amikor a közelemben vagy, szájon csókolnálak. Nem lehet, nem lehet – súgja egy hang a fülembe, én pedig uralkodok a vágyaimon, az ösztönös érzéseken. Csak mert muszáj.
Hiába küzdök ellene, ő győz, és vele együtt Te magad. Arcom lángba borul, gyomrom görcsbe rándul, szívem pedig úgy kalapál, hogy úgy érzem, menten meghalok, és hamarosan elér a vég… Milyen vég? Ha Te kísérnél, fognád a kezem, tudnám, hogy semmi baj nem érhet. Csak átkarolnál, még ha csak pár pillanatra is, én pedig… Azt hiszem az ájulás kerülgetne.
Hogy lehetnénk egymáséi, ha én szinte meghalok, amikor a közelembe érsz?
Akarlak! Vágyom rád! Hallod? Érted? Lássad már! Miért? Miért büntet engem az egész világ? Azt akarom, hogy kelljek neked! Meg akarlak érinteni, csókokkal borítani az egész testedet, ölelni, érezni minden egyes szívdobbanásodat, szeretném hallani minden egyes lélegzetvételedet! A fejemet a mellkasodra hajtani, érezni, ahogy az fel-alá mozog, összekulcsolni az ujjainkat, érezni, hogy eggyé válik a kettő…
Szeretlek. Igen. Úgy, ahogy senki mást. Nem látod? Tényleg nem látod? A porba löksz, a sárba tiporsz, és Te nem is tudod, mit művelsz?
Szeretlek. Szívem minden szeretetével, az összes mozdulatommal, a szívem minden dobbanásával, az összes lélegzetvételemmel. Nyugodt hangom szinte sikítana, üvöltene, tudatni akarom Veled és a világgal, hogy neked köszönhetem ezt az érzést, ezt a fájdalmat, a vágyakozást. Viszonzást akarok, és csak tőled! Senki mástól.
Amikor azt kérdezem, miért, egyszerűen nem kapok választ. Szeretlek, te nem szeretsz. Értem én. Felfogom, de nem akarom, hogy így legyen. Tenni? Semmit. Csak ülni némán, könnyáztatta arccal gyászolni olyat, ami meg sem történt. Haldokolni. Szeretni.
Álmodozni valótlan, soha be nem következő dolgokról. Fantáziálni, bezárkózni egy olyan illúzióba, amit azért teremtettem meg magamnak, hogy elbujdossak a világ, és legfőképpen saját magam elől.
Furcsa ez az érzés. A szívem üres, testemet tompa fájdalom járja át, és mégis… Élek. Mozgok, levegőt veszek, eszem, iszom, de nem látok már semmi gyönyörűséget az életben.
Mi történik velem?
Monotonul végzem a napi rutinokat, csinálom, mert kell, mert muszáj, de ha nem kellene, csak feküdnék az ágyon, menekülnék a kettőnk szerelemvilágába.
Azt hiszem, rájöttem, hogy mi történik velem: haldoklok és élek is egyszerre.
Ajánlás: Tiszta szívemből ajánlom Neked, mert képes voltál talpra állítani... Hogy aztán a sárba tiporj.
Fekszem az ágyon. Magába kerít egy olyan hatalom, aminek képtelen vagyok ellenállni én gyenge, én megtört.
Képzelgés. Hallucináció. Otthon, édes otthon.
Emlékszem. Tisztán. Ma történt, vagy tévednék?
Beszélgetés. Csak Te meg Én. Kiöntöttem a kicsi szívem. Veled beszéltem meg egy olyan dolgot, amit szinte senki mással. Tanácsot vártam. Kaptam. Nem nevettél ki. Ez valami olyasfajta erőket szabadított ki belőlem, melyekről nem is hittem, hogy léteznek.
Talán hittél Bennem. Nekem. Viszont lehet, hogy ezt már én képzeltem be magamnak. Naiv! Buta!
Éltem. Újra. Köszönhetem neked. Talán nincs is fogalmad, mennyit.
Peregnek előttem a képkockák, én pedig már megint sóvárogva várom azt a percet, amikor megcsókolsz és átölelsz. Nem létezik, sosem létezett, szóljon már valaki nekem, hogy szálljak le a magas lóról!
Epekedés.
Vágy.
Ösztön.
Szenvedély.
Vágy.
Vágy.
Ó, csak halnék már meg, a pokol kapujában akarok ácsorogni, hogy bűnhődjek bűnös, fertőzött gondolataimért. Ó, ha tudnád, hányszor öleltél meg, csak azért, mert én úgy akartam!
Önzés.
Birtoklás.
Hatalom.
Vágy.
Hatalomvágy.
Birtoklási vágy.
Önzés.
Verjen már meg valaki! Lehetőleg korbáccsal, hogy érezzem a bőröm minden egyes négyzetcentiméterén! Bűnt követtem el, büntess érte Te!
Hisz megbüntettél. Nem szándékosan.
Fáj.
Mar.
Éget.
Nem szándékosan, de így tettél. Tudod, hogy mit csináltál ezzel velem? Gyilkoltál. Megölted szívem egy olyan apró szeletét, ami ezekért az érzésekért felelős.
Rossz vagyok. És nem elég jó Neked. Elfogadtam. El kellett.
Átlépni – ideje lenne már.
Felülemelkedés.
Gyengeség.
Szélmalomharc.
Egyedül.
Magány.
Ajánlás: Ajánlom Neked, mert sohasem szerettél
A hátamon cipelem a múltamat. Néha meg-megroggyanok alatta. Akarva-akaratlanul is eszembe jutsz: ha valaki megemlíti a nevedet, vagy ha megpillantalak valahol.
Szívem a torkomban dobog, torkom kiszárad, gyomorgörcs tör rám. Ez lehet a szerelem? Nem inkább szenvedély? Talán nem. Társul hozzá valami olyan plusz, amit szavakká formálni képtelen vagyok.
Pár hete láttalak. Egy lánnyal sétáltál kézen fogva. Te nem láttál Engem, ez inkább áldás volt, mint átok. Legszívesebben kitéptem volna a csaj haját, aztán rájöttem, hogy inkább a te hajadat kellene.
Elvégre az a szerencsétlen miről tehet?
Te mondtad ki a bűvös szót: nem.
Kedves ismeretlen lány!
Kérlek, könyörögve esedezem, áruld el a titkod! Mivel hódítottad meg? Nem vagy nálam szebb, ezt minden önzés nélkül állíthatom. Láttalak élőben. Láttalak fotón. Talán okosabb sem. Valószínűleg nem is szereted úgy, mint én. Mivel győztél? Jókor, jó helyen voltál ott? Csupán a vakszerencse pártolt a te oldaladra, engem meg rosszkor hagyott el? Hallasz? Dehogy hallasz.
Mit szólnál, ha tudnád, létezik egy lány ezen a földön rajtad kívül, aki szerette azt a fiút, akivel most együtt vagy? Mérges. Úgysem számítana. Te győztél, én pedig vesztettem. Tiszta sor.
Csak egyetlen dologra jöttem rá az idő múlásával. Már nem akarom, hogy az enyém légy. Úgyis én húznám a rövidebbet, és akkor még nagyobb fájdalmaim lennének, mint azok a sebek, amiket okoztál.
Valamit megtanítottál Nekem, még ha nem is igazán tudsz róla. Valami olyan igazi és tiszta dolgot, amit sosem éreztem idáig. Szeretni Valakit. Téged. Önzetlenül.
És már álmodom is tovább...
